targonca
targonca főnév ..cát, ..cája
1. Egy- v. kétkerekű, lapos rakodófelületű, láda nélküli, két rúdjánál fogva kézzel tolt v. húzott teherszállító eszköz. Targoncát tol; targoncával szállít. Targoncára rakja a csomagokat. A bőröndöt, kosarat közönyösen a targoncára helyezte, tolta kifelé, az állomásra. (Kosztolányi Dezső) Munkások húznak el mellettük egy megrakott targoncát. (Nagy Lajos)
2. (vasútügy) Villamos targonca: <személy- és teherpályaudvarokon> teherszállításra haszn. négykerekű, lapos rakodófelületű, egyik oldalán peremmel ellátott jármű, amelyet egy rajta álló vasúti v. postai alkalmazott irányít akkumulátor adta villanyáram segítségével.
targoncáz.
