taraj
taraj főnév -t (-at), -ok, -a (kissé népies) taréj -t, -a
1. Tyúkfélék, kül. a házi szárnyas fején nőtt, húsos, rendsz. vörös lebeny, amely főleg a kakas dísze. Duzzadt, lelógó, vörös taraj;a kakas taraja. A tyúk megint sánta…, a taraja sápadt, étvágytalan, szomorú. (Gárdonyi Géza) [Fiatal asszonyok éneke.] Takarítunk, törölgetünk, a hajunkat kontyba kötjük, | lépegetünk, úgy ringatjuk, mint a kokas a taréjját. (József Attila) || a. Néhány emlősállatnak (pl. a tarajos sülnek), némely gyíkfajtának v. a gyíkhoz hasonló testűnek elképzelt mesebeli szörnynek (pl. a sárkánynak) a hátán, ill. a nyakán kiálló tüskés v. fogazott képződmény. Bendeguc… mint nagy üregbeli sárkány, – Mely véres taraját magasan viszi barna fejével, …Úgy mene… a zengő csarnokba haraggal. (Vörösmarty Mihály)
2. <Sisaknak v. vmely fejen viselt ruhadarabnak a tetején> rendsz. díszként alkalmazott kiemelkedő cifrázat v. a kakas taréjához hasonló rész. A tűzoltók sisakjának taraja. Egy nevet karcolt… a sisak tarajára. (Jókai Mór)
3. (választékos) Nagy hullámoknak fodros, kiemelkedő, majd újra visszahulló, fehéren habzó teteje. A csónak a hullámok taraján himbálódzott.
4. (irodalmi nyelvben) Hegygerinc csipkézettnek, fogazottnak látszó éle. A havasok ezüst taraja csillog a messzeségből. (Jókai Mór)
5. <Némely növényen v. növényi részen> a kakas tarajához hasonló képződmény.
6. (építészet) A tetőnek legmagasabb, általában vízszintes éle, a tetősíkok metszési vonala; gerinc.
7. (hajózás) A vitorlarudak felső részén, azok hosszában kifeszített drótkötél v. vasrúd, amely arra való, hogy a vitorlát a vitorlafához erősíthessék.
8. (régies) A sarkantyú hátsó részébe beillesztett, kis tengelyen forgó, fogazott szélű fém kerekecske, amely a sarkantyú összeütésekor peng. El is foglalta a helyét a nagy karosszékben, messze elnyújtva a lábát, s a sarkantyúja taréjával cifrákat kanyargatva a viaszkos parketten. (Jókai Mór)
9. (ritka) A kulcs taraja: a kulcs tollának nem egyenes vonalú széle.
Szólás(ok): (népies) megnő vkinek a taraja: túlontúl megnő az önérzete; elbizakodott, gőgös, fennhéjázó lesz.
Szóösszetétel(ek): kakastaraj.
tarajú v. taréjú.
