tarack [1]
tarack [1] főnév -ot, -ja
1. Szálkátlan toklászú, sok és nehezen irtható gyökeret hajtó, élénkzöld, utakon, szántókon, száraz, füves helyeken közönséges gyomnövény (Agropyron repens): tarackbúza. Maga a rossz – selejtes földben – Kiirthatatlan mint a tarack. (Vajda János) Még a sívó homok is tarackot eresztett. (Jókai Mór)
2. (növénytan) A gyökértörzsnek vízszintesen a föld alatt kúszó hajtása.
Szóösszetétel(ek): tarackgyökér.
tarackol; tarackoz.
