táplálék
táplálék főnév -ot, -a
1. (hivatalos, választékos) Olyan anyag, amely a szervezetbe jutva azt fenntartja, fejlődését biztosítja; élelem. Állati, növényi, nyers táplálék; bőséges, szűkös táplálék; keményítő, szénhidrát tartalmú táplálék. A tej tökéletes emberi táplálék. Táplálékot vesz magához. A szervezet felveszi a táplálékot. Táplálékában kevés a fehérje. A növény a földből és a levegőből szerzi táplálékát. Kiszáradt legelőn a jószág nem talál elég táplálékot. Holttesteik Az éhes hollók tápláléki lettek. (Petőfi Sándor) Szegény hajótörött kiált; Adjatok néki… Táplálékot, meleg ruhát. (Arany János) || a. (hivatalos) Különleges összeállított, vmely sajátos célt szolgáló tápláló anyag. Csecsemő tápláléka; betegek tápláléka; diétás táplálék.
2. (választékos) Vmely működő, mozgó szerkezet v. jelenség működéséhez szükséges tápanyag. A tűz, a gép tápláléka.
3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan tevékenység, alkotás, ismeret, amely a szellemet gazdagítja, a lelki életet fejleszti, alakítja. Szellemi táplálék. Az utazás és az olvasás gazdag táplálékot nyújt a léleknek. Az igazság az értelemnek, a szabadság a szívnek a tápláléka. Nincsen-e… fényes tudományos akadémiánk, nem gondoskodik-e ez kellőképpen az egész ország szellemi táplálékáról? (Tolnai Lajos) A vonat viszi Kiskunhalomra a szellemi táplálékot: a fővárosi lapokat. (Nagy Lajos)
4. (átvitt értelemben, választékos) Olyan mozzanat, jelenség, ok, körülmény, amely alkalmas arra, hogy vkiben vmely gondolatot, érzést, szándékot, magatartást erősítsen v. növeljen. Budán töltött mindenik napja hiúságának új táplálékot nyújtott. (Eötvös József) Táplálékot nem nyert szenvedélye elhamvadt. (Gyulai Pál)
Szóösszetétel(ek): 1. táplálékmegvonás; táplálékmennyiség; táplálékszerzés; táplálékszükséglet; 2. néptáplálék.
