tapintatlanság
tapintatlanság főnév -ot, -a
1. A tapintatlan melléknévvel kifejezett tulajdonság; a tapintat (1, 1a) hiánya. Nem tudjuk, tapintatlansága volt-e nagyobb vagy a rosszakarata. Rendkívüli tapintatlanságot árult el, midőn… még tovább vitatá kívánatát. (Eötvös József)
2. Tapintatlan lelkületre valló cselekedet, megnyilatkozás. Nagy tapintatlanságot követett el a leánnyal szemben.
