tapasztó
tapasztó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki sártapasztással bevon, beken vmit, ill. aki tapasztással foglalkozik. Tapasztó asszonyok, cigány.
2. Olyan <anyag, eszköz>, amellyel tapasztani szoktak; tapasztáshoz való. Tapasztó simító.
3. Tapasztalással kapcsolatos, arra irányuló. Csakhamar követte Vigyori és Kolop | … Nemkülönben Gyügyü, – Gyügyü, kinek párja | Messze földön nem volt tapasztó munkára. (Arany János)
4. (ritka) Olyan <személy>, aki vmely tárgyat, főleg testrészt odatapaszt, teljesen hozzányom vmihez. A tenyerét a falhoz tapasztó férfi.
II. főnév -t, -ja (ritka) Az a személy, aki éppen tapaszt, ill. ilyen munkát szokott végezni. Korán reggel munkába állt a tapasztó. Rossz munkát végzett a tapasztó.
Szóösszetétel(ek): tapasztóanyag, tapasztósár; tapasztószer.
