tájkép
tájkép főnév
1. (művészettörténet) Olyan festészeti v. grafikai ábrázolás, amelynek tárgya vmely valóságos v. képzeletbeli táj. Ez a tájkép a Tisza partját ábrázolja. Szép gyűjteménye van tájképekből. Nyugalmas, kékszinű fal Ragyogna rám és rajta Tájképek, alkonyokkal… (Juhász Gyula) Képet, tájképet még soha nem láttak… olyanok ők, mint a színvakok. (Nagy Lajos)
2. (irodalmi nyelvben) Az a rendsz. természeti szépségekben bővelkedő táj, amelyet tekintetével a szemlélő egybefoglal és festészeti alkotásként fog fel. Erdős, téli, vadregényes tájkép. A csúcsról nagyszerű tájkép tárult a kirándulók szeme elé. Hallgatva álltunk…, nézve a lassanként kifejlő tájképet. (Eötvös József) A paradicsomi tájkép tele volt szórva lakházakkal. [= lakóházakkal] (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): tájképfestészet; tájképtanulmány; tájképvázlat.
tájképes; tájképi.
