szűk
szűk melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] v. (népies) -ön, -ebb [e]
1. Olyan <tárgy, építmény, v. vmelyik részük>, amelynek belső tere különösen szélességében, ill. keresztmetszetében viszonylag nagyon kicsi. Szűk csatorna, cső, folyosó, szoba; szűk nyakú üveg. Mint, ha szűk edényből öntenek valamit, Utoljára mindig legnagyobbat buggyan: Oly formán szakad ki ő belőle a hang. (Arany János) Szűk, setét csigalépcső, régi závárzatú… ajtó,… kívülről fűthető cserépkályha voltak a szoba felszerelései. (Krúdy Gyula) Sokszor megálltam a szűk ablak előtt. (Babits Mihály) Égverő hegyek, Lent szűk alagút. (Szabó Lőrinc) || a. Olyan <tárgy, építmény, ill. vmelyik részük>, amelynek belső tere különösen szélességében, ill. keresztmetszetében nem elég nagy arra a célra, amelyre készült, v. amire használni akarják. Szűkre hagy, szab vmit. Szűk ez a szoba ebédlőnek. Vállban szűk az inge. Szűk a kabát ujja. A nadrág bő volt, a kabát oly szűk, hogy be se lehetett gombolni. (Gárdonyi Géza) A tegnapi szűk ruháimat nem lehet többé sajnos felvenni, és a tegnapi kedves kis alak helyett ilyen figurává váltam! (Móricz Zsigmond)
2. Olyan <térség>, amely kül. szélességében viszonylag csekély kiterjedésű, keskeny, szoros. Szűk sikátor, utca. Kopár hegyek között fekszik egy szűk völgyben meglapulva a falucska. (Mikszáth Kálmán) Irén bekanyarodott az egyik szűk utcába. (Ambrus Zoltán) Vígan elhagyta a halárust s a szűk sikátort. (Gelléri Andor Endre) || a. (átvitt értelemben) Vkinek szűkebb hazája v. (választékos) pátriája: vmely országon vagy országrészen belül az a helység, vidék, ahol született, nevelkedett, v. ahol állandóan tartózkodik vki. || b. Olyan <nyílás>, amely szélességében viszonylag csekély kiterjedésű; keskeny. Átlesett a szűk résen. || c. Olyan <lyuk>, amelynek átmérője minden irányban kicsi. Szűk a tű lyuka, nem megy bele a cérna.
3. Keskeny <csípő, mell, váll, termet>. Vállai szűkek, ellenben az alteste potrohos. (Jókai Mór) Levetette szűk, keszeg termetét egy széles, tarka fotelbe. (Tolnai Lajos)
4. (átvitt értelemben) Mennyiségben nem kielégítő, vmire v. szempontból kevés; szűkös. Szűk bevétel, fizetés, jövedelem, kereset; szűk készlet, választék; szűk termés; szűken ad, fizet, terem; szűken áll pénz, élelem dolgában; szűken telik vmiből vmire: kevés jut vmiből vmire. Tompa haragszik, mert… el nem mentem hozzá. Oly szűken voltam e három hóban, hogy a családom megfogyatkozása nélkül azt a, különben csekély, útiköltséget sem szakíthattam el. (Arany János) Helmer kifizeti az adósságot, s a szűk háztartásból kevesebb telik ruhapénzre. (Ambrus Zoltán) Édesapám szűkre fogta a havi járandóságomat. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben) Kevés, szegényes <étkezés>. Szűk ebéd, vacsora; szűk koszton, kenyéren él; szűken él: nem táplálkozik kellő mértékben. A forrásnál ülünk le, Ott találom fel a szűk estebédet. (Madách Imre) Égett a hó tűz, a szűk vacsorához. (Tolnai Lajos) || b. (átvitt értelemben) Olyan <idő, időszak>, amelyben vki ínséget, szükséget szenved; ínséges. Szűk esztendő, világ. Szóláshasonlat(ok): olyan (sovány), mint a hét szűk esztendő. ←. Én tartom ki őket, még e szűk időben is. (Szigligeti Ede) Szép kerek összeg volt az abban a szűk világban. (Mikszáth Kálmán) || c. (átvitt értelemben, 1945 után) <Néhány állandósult szókapcsolatban:> szűk keresztmetszet →; szűk norma: szoros n.
5. (átvitt értelemben) Kevés személyből álló <közösség>. Szűk csoport, népréteg, szekta; szűk baráti körben. Tarczaliné kikötötte…, hogy a menyegző a legszűkebb családi körben történjék. (Tolnai Lajos)
6. (átvitt értelemben, ritka) A kívántnál v. a kellőnél rövidebbre szabott <idő(tartam)>. Szűk határidőt szab vminek, vmire.
7. (átvitt értelemben) Kevés lehetőséget adó, ill. ilyennek látszó, mutatkozó <tevékenységi terület>. Szűk neki a falu, a város, az ország, a világ. Szűknek találja a feladatkörét. Tomori! büszke vezér! mért hagytad el érseki széked… Szűk vala egy ország! be kicsiny most néma lakásod… (Kisfaludy Károly) Oly únt ma a kisváros, oly szűk ma a világ… (Juhász Gyula) [Dani] négyesztendős házas volt, mikor egyszerre csak szűk lett neki a kiskarai határ. (Móricz Zsigmond)
8. (átvitt értelemben) A kívántnál v. a kellőnél szorosabb(ra szabott), a kívánt v. a kellő mértéket el nem érő; korlátozott, korlátolt. Szűk látókör(ű); szűk lehetőség(ek); szűk szemlélet(ű); szűk határt szab vminek; szűk körben mozog: a) <vmely szellemi munka> nem terjed ki tárgya egészére; b) <költő, költői alkotás> tárgyválasztásában, emberábrázolásban szegényes. Oh nő, mi szűk, mi gyarló látköröd. (Madách Imre) Szűk eszével… sehogyan se értette, miért éppen egy ilyen öregasszony macerál ennyire egy másik öreget. (Gelléri Andor Endre) || a. (átvitt értelemben) Szűkebb értelemben: az eredeti jelentéséhez képest kisebb körű fogalomra vonatkoztatva. [Szász Károly] szűkebb értelemben veszi a haza nevét. (Arany János) || b. (átvitt értelemben, 1945 után, sajtónyelvi) Szűk prakticizmus: szűk látókörű, korlátolt felfogásra valló p. Szemléletmódja nem tudott elvi magaslatokig emelkedni, megrekedt a szűk prakticizmusban.
9. (nyelvtudomány) Szűk ejtés: feszes (1a) ejtés.
II. főnév -öt, -e [e] (rendsz. birtokos személyragos alakban, többnyire tárgyként és -ban, -ben ragos határozóként) (kissé népies, régies) Az a tény, hogy nincs elegendő mennyiség, kevés van vmiből; vminek szűkös volta. Hely, pénz, termés szűke miatt; szűkében van vminek; szűköt lát vmiben , vmiből; szűkét látja vminek. [Anyám tyúkja.] Válogat a kendermagban, A kiskirály sem él jobban. | Ezért aztán, tyúk anyó, hát Jól megbecsűlje kend magát, Iparkodjék, ne legyen ám Tojás szűkében az anyám. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): szűkcipős.
