szovjet
szovjet [ë v. e] főnév és melléknév
I. főnév -et, -e [ë, e]
1. <A Szovjetunióban> tanács (4); a Szovjetunió állami hatalmának szerve, politikai szervezetének formája, amely megtestesíti a munkásosztály hatalmát. A legfelsőbb szovjet. A szovjetek a proletariátus legátfogóbb tömegszervezetei. A sarló villan, sújt a kalapács s börtönről, gyárról lehull a lakat. Éljen a Szovjet, a munkástanács! (József Attila)
2. (bizalmas) Szovjetek: szovjet emberek, kül. vmely szovjet (II, 1a) csapat, együttes tagjai. A szovjetek jégkorongban legyőzték a kanadaiakat.
II. melléknév
1. A Szovjetunió állampolgárai közé tartozó <személy>. Szovjet hős, katona, munkás, művész, tudós; a szovjet emberek hősies, példamutató magatartása. || a. Ilyen személyekből álló <csoport, közösség>. Szovjet csapatok; szovjet értelmiség, ifjúság, művészegyüttes; a szovjet hadsereg világra szóló győzelme a hitleri fasizmuson. A szovjet munkásosztály és az egész szovjet társadalom lelkesen dolgozik a kommunizmus ügyéért. || b. A Szovjetuniót képviselő v. jelképező. Szovjet követ, követség; szovjet zászló.
2. Szovjet emberektől létrehozott, megalkotott. Szovjet ipar, irodalom, tudomány; újabb szovjet sikerek a világűr meghódításában; a szovjet irodalom példamutató alkotásai.
3. A Szovjetunió állami rendjével kapcsolatos, a Szovjetunióban uralkodó, ott érvényes. A szovjet alkotmány; szovjet demokrácia: a Szovjetunió demokratikus rendje, a demokrácia új, magasabb típusa: tényleges, közvetlen népuralom, amelyben az egész államhatalom a dolgozók kezében van, a dolgozók képviselőiből választott szovjetek alakjában.
4. A Szovjetunióhoz tartozó, az ott élő népek földjén levő, termő, ott (ki)termelt, készített, onnan származó. Szovjet falvak, városok; szovjet föld, haza; szovjet gabona, gyapot, tea; szovjet gépek, iparcikkek; szovjet gyártmány; szovjet olaj, szén, vasérc.
Szóösszetétel(ek): szovjetalkotmány; szovjetállam; szovjetellenes; szovjetélet; szovjeteszme; szovjetforma; szovjetfunkcionárius; szovjethatóság; szovjetintézmény; szovjetkongresszus.
