szótag
szótag főnév (nyelvtudomány is)
A szónak hangtanilag elhatárolható, kisebb egysége (esetleg rövid szó egésze), amely rendsz. egy viszonylag erősen hangzó hangból – magánhangzóból – és ehhez kapcsolódó egy v. több kevésbé hangzó hangból – rendsz. mássalhangzóból – áll, amely hangzóssági csúcsot tartalmaz, s amelyet rendsz. egy nyomatékkal ejtünk ki. → Nyílt szótag; → zárt szótag; → hosszú szótag; → rövid szótag. Nagy ősz bajusza reszketett, míg e néhány szótagot kimondá. (Jókai Mór) [Nagyanyám] ha eddig hallgatag volt s csak döntő szavakban beszélt, ezentúl … csak fojtott tiltakozások szótagjaival élt. (Móricz Zsigmond) || a. (iskolai) A szónak az a rendsz. magánhangzóból és egy v. több mássalhangzóból, esetleg csak magánhangzóból álló része, amely a szó tagolásakor hangzásbeli, ill. írásbeli egységként elkülönül a többitől (pl. fi-a-im-nak).
Szóösszetétel(ek): 1. szótagalkotó; szótagbeosztás; szótaghangsúly; szótaghatár; szótagrejtvény; szótagszám; 2. végszótag.
szótagnyi; szótagos; szótagú.
