szonett
szonett [ë v. e] főnév -et, -je [ë, e] (irodalomtudomány)
Tizennégy (rendsz. 10–11 szótagos jambikus, ritkábban trocheusi) sorból álló, többnyire két négysoros és két háromsoros szakaszra oszló, szigorúan kötött szerkezetű, olasz eredetű lírai vers(forma). Petrarca szonettjei. A szonett a legzártabb lírai forma. Búcsút veszek ma tőletek Nyugodt, ó formák, zárt gyűrűk, szonettek. (Juhász Gyula) Ezek hideg szonettek. Mind ügyesség | és szenvtelen, csak virtuózitás. (Babits Mihály) S száz terv lengett a szivarfüstben; és | hogy túlvoltunk Shakespeare Szonettjein … | Mihály kocogott: „Főúr, fizetek!” – | S mentünk, nézni detektívfilmeket. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): szonettciklus; szonettforma; szonettíró; szonettkoszorú; szonettköltészet; szonettköltő.
szonettes.
