szomjas
szomjas melléknév -an, -abb
1. Olyan, aki, ami szomjúságot érez, inni kíván. Szomjas utas. Szomjas a ló. Szomjas vagyok. Nagy melegben az ember mindig szomjas. Válunál az ökrök szomjasan delelnek. (Arany János) Két üveg bort rendelt az öreg. Az egyiket a cimbalmosnak adatta. Szomjas lehetett a cigány, mert egy hajtásra kiitta a felét. (Gárdonyi Géza) Tisztátalan volt a víz, vastagon ömlött le torkomon, s én éreztem, hogy egyre szomjasabb leszek. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben) Szomjasan vonultak inni a fák | lehajtott fejjel a patakra. (Radnóti Miklós) || b. (tréfás) Szeszes italra vágyakozó <személy>. A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda; Látogatják a szomjas betyárok, | Kecskemétre menvén a vásárra. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, választékos) Nedvesség hiánya miatt senyvedő, lankadó. A szomjas gyökerek gyorsan magukba szívták az esővizet. || a. (átvitt értelemben, választékos) A hőségtől kiszáradt, aszott. Szomjas mező, rét, ugar. Hiába, hogy a vért szomjas föld felissza, Bosszúért kiált az az egekre vissza. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, választékos) Vmire mohón vágyakozó, vmiért sóvárgó. → Aranyra szomjas; pletykára szomjas; szerelemre szomjas. Mindent el tudnék én beszélni ékesen, | Csak János vitéznek akkori kedvét nem, | Mikor Iluskáját a vizből kihozta, S rég szomjas ajakán égett első csókja. (Petőfi Sándor) Száguldva jártunk s most megpihenünk, Hol friss szivek, szomjas szemek fogadnak. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): bosszúszomjas.
szomjasság.
