szókimondó
szókimondó melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan <személy>, aki gondolatait, véleményét bátran, nyíltan kimondja. Egyenes, szókimondó ember. Én mindig őszinte, tiszta lelkű, szókimondó voltam. (Tolnai Lajos) || a. (kissé rosszalló) Olyan <személy>, aki a dolgokat nyersen, leplezetlenül, gyak. a tapintat, illem ellenére is, nevükön nevezi. Szókimondó, goromba fráter, réme a társaságnak. Olyan nyílt lehetek, ha akarja, mint maga a szókimondó asszonyság. Nincsenek titkaim. (Ambrus Zoltán)
2. Ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó. A maga szókimondó módján. Híres volt szókimondó természetéről, megalázkodást nem ismerő magatartásáról. (Móra Ferenc)
