szokik
szokik ige (-om, -ol); -tam, -ott; -jon v. (választékos) -jék; (népies) szok -ok, -sz, -jon
1. tárgyatlan Vmihez szokik: fokozatosan hozzászokik vmihez. → Kézhez szokik. A tinó lassan járomhoz szokik. Sötétséghez szokott a szeme. Mindenkinek az könnyebb, amihez szokott. A fiú évről évre jobban kezde szokni a nem emberek számára teremtett elemhez. (Jókai Mór) Roppant szeret költeni, látszik, hogy nem szokott a pénzhez. (Justh Zsigmond) Fiatal embernek szoknia kell mindenhez. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan (ritka) Vkihez szokik: <élőlény huzamos kapcsolat következtében> lassan eljut oda, hogy nem érez többé idegennek vkit. Hozzám, hozzád, hozzánk, hozzátok, hozzájuk szokik. Az árva gyerek majd csak mostohájához szokik. A kutya idővel gazdájához szokik. [Hosszú az Úristen.] Hosszú és kemény is, | püspököké mégis, | rábízná pedig siralmas | dolgát a szegény is. | Jutna neki kolbász, asszonyának szoknya – | az ájtatos Úristenhez | vigadozva szokna. (József Attila) || b. tárgyatlan Vhova szokik: <élőlény gyakori látogatás, érintkezés, huzamos tartózkodás következtében> fokozatosan úgy megszeret vmely helyet, hogy ott érzi magát a legjobban. A kutya hamar a házhoz szokik. A gyerek a kertbe szokott. A macska a díványra szokott. || c. tárgyatlan (ritka) Vmire szokik: rászokik. Aki borra szokott, nehezen hagyja abba. A gyerek a rossz környezetben dohányzásra, káromkodásra szokott. || d. tárgyatlan (rosszalló) Vkire szokik: szokásává válik, hogy minduntalan vkihez fordul, őt zavarja; hogy minduntalan vkihez fordul, őt zavarja; rákap vkire. Szedte vettét! még bizony Rám szoknak, ha itt ülök. | Már csak feltápászkodom. (Vörösmarty Mihály) || e. tárgyatlan (ritka) Vhogyan szokik: lassanként vmely állandó szokást vesz fel, vmely szokás szerint él, cselekszik. Ki hogy szokik, úgy él.
2. tárgyas és tárgyatlan (főnévi igenévvel, rendsz. mint tárggyal, amelynek tárgyi értéke gyak. háttérbe szorul) Szokott vmit tenni, vhogyan v. vmilyen. lenni: <élőlény> szokásszerűen tesz v. tett vmit, szokásszerűen emilyen állapotban van v. volt; az (volt) a szokása, hogy … Merre szoktál hazamenni? Nagyapám, míg élt, ebben a karosszékben szokott üldögélni. Esténként egyedül szokott lenni. Jeles magyar dolgozatokat szokott írni a természet szépségeiről. (Kosztolányi Dezső) Furcsa … egyedül maradni annak, ki egyedül lenni nem szokott. (Babits Mihály) Az arca különös, úgy szokták mondani az ilyen arcról, hogy átszellemült. (Nagy Lajos) || a. tárgyas és tárgyatlan (főnévi igenévvel, rendsz. mint tárggyal, hasonló értékben) Vmilyen v. vmi szokott lenni, vmit szokott tenni: <vmely dolog természeténél fogva> rendsz. vmilyen állapotban van, vhogyan viselkedik v. működik, ill. szokásszerűen van v. történik. Nyáron meleg szokott lenni. Onnan nem szokott eső jönni. A melegen tartott bor meg szokott savanyodni. Ez a kés jól szokott vágni. Látom én: a folyó, azért hogy hallgatag, Mélyebb szokott lenni, mint a csörgő patak. (Arany János) Csak olyan boltocska volt az, amilyen falun és kisvároson szokott lenni. (Gárdonyi Géza) || b. tárgyas (főnévi igenévi tárggyal, jelenben és iktelenül) (népies) Az a szokása, hogy … Bölcsőben sír az éber csecsemő; Bölcső előtt A dajka zeng – el szokják a dalok Altatni őt. (Petőfi Sándor) Félelem és bánat kezdte szívét vájni, Mint seb, ütéskor nem, azután szok fájni. (Arany János)
3. (tárgyas igealak tárgy nélkül, csak néhány névmási határozószóval) Vhogyan szokta: szokás szerint vhogyan végzi a szóban forgó cselekvést. Így, úgy szokta. Hogyan szokta? Én ezt így szoktam. Szabad tekéntet, szabad szív, szabad | szó, kézbe kéz és szembe szem, – minálunk | így szokta a szerelmes. (Katona József) Már az esküvőre nem hiányzott semmi, Csak szép nagy szakállát kelle még levenni, (Úgy szokták a nősök) …. (Arany János)
4. tárgyas (népies) Nem szokta: nem szokta meg, nem szokott hozzá. Nem szokta ő ezt a nehéz munkát. Szóláshasonlat(ok): nem szokta, mint → cigány lova a szántást.
Igekötős igék: átszokik; beszokik; beleszokik; elszokik; feszokik; hozzászokik; ideszokik; kiszokik; leszokik; megszokik; odaszokik; összeszokik; rászokik; visszaszokik.
