szökés
szökés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a szökik igével kifejezett cselekvés.
1. Titokban v. erőszakkal, tilalom ellenére, menekülve való távozás (vhonnan). Észrevétlen, merész szökés; a munka elől, a tanítási óráról való szökés; külföldre szökés; a börtönből, fogságból, társaságból való szökés; rabok szökése. Szökés közben elfogták. Egy szökésben levő bűnöző után nyomoznak. Szökést kísérelt meg. Szökését észrevették. Meg kell bilincselni. Mert útközben … megkísérelheti a szökést. (Hunyady Sándor)
2. (régies, választékos) Szökkenés, ugrás. Egy könnyed szökéssel utolérte. Fuss, fuss, nemes vad gyors szökéssel! | Párád fogy és erőd enyész el A vérben. (Tompa Mihály) Boriska sikoltva, egy szökéssel termett a leesett ruhadarabnál. (Mikszáth Kálmán) [A leány] könnyen, repdeső szökéssel, mint a madár, mint a zerge futott le a sziklajárón. (Eötvös Károly) || a. (tájszó) Tánc(olás). || b. (ritka) Az a tény, hogy vmely folyadék (ki)lövell (vhonnan, vhová). A gejzír vizének magasba szökése
3. (tájszó) Pattanás (2).
szökési.
