szokás
szokás főnév -t, -ok, -a
1. <Az emberek közt v. kisebb-nagyobb közösségükben> az életnek, cselekvésnek v. eljárásnak a gyakorlat révén kialakult olyan módja, amelyet általában mindenki követ, bár nem okvetlenül kötelező. Bevett szokás; elterjedt szokás; népi, ősi, régi szokás; falusi, városi szokás; üzleti szokás; szokások és erkölcsök; vmely szokás divatozik, él, fennmarad, kialakul, lábra kap, megvan; a szokás ereje, hatalma; (a) szokás ellenére; szokás szerint; szokásba → hoz vmit; szokásba → jön vmi; szokásban van vmi; kimegy vmi a szokásból; vmely szokást divatba hoz, felelevenít, fenntart, meghonosít; vmilyen szokást → tart; tudja a szokást; szokássá válik vmi; a szokással ellenkezik vmi. Jaj, Lillám is …. a szokásnak meghódolt. (Csokonai Vitéz Mihály) A szokáshoz, emberekhez Nem szabom én éltemet. (Kisfaludy Sándor) Szokásban volt akkor, de még most se múlta divatját, hogy jobb házból való leányok … mintegy a nevelés befejezéseül egy-egy nevezetes konyhájú vendéglőbe adattak. (Mikszáth Kálmán) || a. (Nagyon gyak. állítmányként) Szokás v. nem szokás: (nem) szokták, (nem) illik csinálni; (nem) az a gyakorlat. Ahogy mondani szokás. Ez nem szokás! Azt szokás mondani, hogy … Úgy viselkedik, ahogy szokás. Az összeboronált fiatalok … annyi sokszor kopogtatnak ajtóján, mint az apósnál szokás. (Krúdy Gyula) Csuklóján, mind a kettőn olyan gumiszalag feszült, mellyel irodai aktákat szokás összeszorítani. (Kosztolányi Dezső)
2. <Főleg egyéni vonatkozásban:> ugyanazon cselekvés gyakori ismétlése folytán megszerzett, ösztönszerűleg működő készség, a cselekvésben megnyilvánuló beidegzettség, ill. vki által rendszeresen követett cselekvésmód. Ártalmas, jó, rossz szokás; a szokás rabja; szokása ellenére; szokásba vesz vmit; vkinél szokásban van vmi; szokásból; szokásához híven; vmely szokást abbahagy, elhagy, levetkőz; szokásává válik vmi; felhagy vmely szokással. Vkinek, vminek az a szokása, (hogy) … Azt a szokást veszi fel, hogy … Ez szokás dolga. (Isten) tartsa meg (→ megtart) jó szokását! Ismerjük a szokásait! Nem ijedt ugyan meg, nem szokása félni, De mégsem tudá a dolgot mire vélni. (Arany János) Vannak olyan szokásai, amiket nem szeretek benne. (Gárdonyi Géza) A szarkának … az a szokása, hogy … végig cserreg a fákon, ha utast lát, és a kocsi érkezését jelenti. (Tömörkény István)
Szóösszetétel(ek): 1. szokásforma; 2. jogszokás; közszokás; népszokás; nyelvszokás.
szokású.
