szivárvány
szivárvány főnév -t, -ok, -a
1. Az égbolton látható, körív alakú, színes sávokból álló fényjelenség, amely akkor keletkezik, amikor a rézsútosan sütő nap sugarai megtörnek a rendsz. távolabb hulló esőcseppeken. Tarka szivárvány; a szivárvány színei; a szivárvány minden színében tündöklő. A szivárványban hét alapszínt szoktunk megkülönböztetni. Szóláshasonlat(ok): tarka mint a szivárvány: nagyon tarka, de rendsz. nem bántóan, nem ízléstelenül tarka. Megindult a felhő könnyű szélnek szárnyán. Ragyogott keleten a tarka szivárvány. (Petőfi Sándor) Páros ívű szép szivárvány Koszorúzta keletet. (Arany János) Soha olyan ékes szivárványt: Abroncsként fogta az Eget. (Ady Endre) Március bús esője! át nem ér Rajta sugár, át nem töri szivárvány. (Tóth Árpád) S a messzeségben föltünt a szivárvány … (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben is, ritka) Ehhez hasonló fénytörési jelenség (eső- v. harmatcseppeken), ill. a szivárvány (1) színeit utánzó, a szivárvány színeiben játszó látvány. A mezőn szivárvány, Égő szivárvány százezer virágbul. (Petőfi Sándor) Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon, Egy néma ünnepély, ember-utáni csend. (Tóth Árpád)
2. (tájszó) Szivattyú (1). Parasztember … szivárványnak [nevezi] a kút csövét. (Jókai Mór)
Szóláshasonlat(ok): (tájszó) iszik, mint a szivárvány: sokat iszik, és bírja is az italt.
Szóösszetétel(ek): szivárványhal; szivárványjelenség; szivárványtarka; szivárványudvar.
