szenny
szenny [e] főnév -et, -e [e,e] (csak egyes számban)
1. (választékos) Vmire tapadt v. vmit elcsúfító, bemocskoló, piszokszerű idegen anyag. Az utca szennye. A trágyadomb szennye kifolyt az utcára. Szobáink elé… az undorító szennynek ezt a négy állandó gyűjtőedényét állítatta fel. (Kuncz Aladár) A szennynek, mocsoknak és sárnak, bűznek véghetetlen tengere… lemosódott az apró gyerektestekről. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, választékos) Erkölcsi tisztátalanság, aljas cselekedet, magatartás; gyalázat, aljasság. A korrupció szennye; szenny nem tapad hozzá. Semmi szennyet sem tűr. Ez a nyomorú föld Hadd forogjon keserű levében, S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől, Tisztuljon meg a vihar hevében. (Vörösmarty Mihály) [Az én menyasszonyom.] Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. (Ady Endre) A tőke szennyében gázolunk. (József Attila)
3. (népies) Keze szennye: keze nyoma. Rajta hagyja vmin a keze szennyét: (átvitt értelemben is) elront vmit.
4. Jelzői használat(ban) (bizalmas) Szennyes (2). Szenny alakok. Ilyen szenny társasággal nem érintkezem.
Szóösszetétel(ek): szennycsatorna; szennygödör; szennylé; szennylúg; szennytermék.
szennytelen.
