szeg [2]
szeg [2] [ë] főnév -et, -e [e, e] szög
Fejjel ellátott, drótból, hengerelt fémből, fából v. más szilárd anyagból készített hegyes végű rudacska, amelyet ütéssel vmibe belevernek, hogy tárgyakat összeerősítsenek, szerkezeti elemeket tartósan összefogjanak vele. Csavaros fejű, füles, kampós, lapos fejű szeg; szeget bever, kihúz; (átvitt értelemben, bizalmas) szeget ver vkinek a koporsójába: vmely fájdalmat okozó tettével sietteti vkinek a halálát; szeggel kirak, kiver vmit; az utolsó szegig: az utolsó darabig. Kiáll a szeg a cipő talpából. A láda oldalát szegek tartják össze. Leverte a szegek hegyét. Megsértette az ujját egy szegben. Felakasztja kabátját a szegre. Szegekkel verte fel a patkót. Mindent elvitt az utolsó szegig. S mig a ponyvát sietősen Jó erősen Apró szeggel odaszegzi, A cigányhad ujra kezdi: | „Bajusza van Szűcs Györgynek: | Ne irígyeld szegénynek!” (Arany János) A sifónt egy szeggel ki lehet feszíteni, s annyi pénz van benne, ezrek!… (Móricz Zsigmond) Eldobált, poros kabátujjakra akadt, nyolcfelé szakadt nadrágokra és rozsdás szögekre. (Gelléri Andor Endre)
Szólás(ok): kibújik v. (régies) kitetszik a szeg a zsákból: (végre) kiderül a leplezett, valódi szándék, kiütközik a titkolt alaptermészet; szegre akaszt vmit: a) nem használja, nem foglalkozik vele tovább; b) elveket megtagad; vmi szeget üt a fejébe: vmi töprengésre készteti, gondolkodóba ejti; ld. még fej. Közmondás(ok): szeget szegel: a rosszat rosszal szoktuk visszafizetni.
Szóösszetétel(ek): 1. szegfúró; szegnyereg; szegvas; szegverő; 2. cipészszeg; csapszeg; csavarszeg; drótszeg; faszeg; jancsiszeg; járomszeg; jégszeg; koporsószeg; patkószeg; rajzszeg; sasszeg; tengely; vasszeg; zászlószeg.
