szeg [1]
szeg [1] [e] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]
I. Két v. több darabra vág. szel.
1. tárgyas Kenyérből, kalácsból v. kenyeret, kalácsot szeg: egy karéjt levág, leszel a kenyérből, kalácsból. [A kisasszony] néhanapján akkora kalácsot szeg az embernek, hogy a kezem is megfájdul a tartásában, míg megeszem. (Vas Gereben) || a. (tárgy nélkül) (ritka) <Kenyérből, kalácsból> vmekkora darabot, karéjt leszel belőle. Ugyanabból a fekete kenyérből szeg magának és a családjának, amely a munkásoké. (Jókai Mór)
2. tárgyas (régies, költői) <Mozgó v. hosszan elnyúló tárgy vmely tereületet> (át)szel. Szép vagy, o hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben. Téridet országos négy folyam árja szegi. (Vörösmarty Mihály) || a. (elavult, költői) Utat szeg: utat tör v. vág. Gyors hajó szeg utat a Csillámos hátu tengeren. (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyas (átvitt értelemben is) <Néhány állandó szókapcsolatban.> Kitör, eltör, elvág vmit. Nyakát szegi: a) <rendsz. baleset következtében> úgy hal meg, hogy a nyakát kitöri; b) (átvitt értelemben) elpusztul, tönkremegy, póruljár; c) <más vkinek> nyakát töri; d) (átvitt értelemben) <személynek v. törekvésnek> hirtelenül és rendsz. erőszakosan pusztulását okozza, végét veti; → szárnyát szegi vkinek, vminek; kedvét szegi vkinek: elveszi vkinek a kedvét, hangulatát v. a további munkához való lendületét; (ritka) útját szegi vminek, vkinek: elállja az útját, megakadályozza további haladását. A lyuk szűk volt, s magasan álla a küszöb felett. Ha rosszúl esem ki rajta, nyakamat szeghetem. (Kazinczy Ferenc) Vigyázz, kötél szegi még nyakadat. (Vörösmarty Mihály) A sok ugrándozás alatt Kifolyt a tinta; foltja megmaradt. | Megyeri elbusúl – kedvét szegi | Neki A folt, Mivel csak egy kabátja volt. (Petőfi Sándor)
4. tárgyas (átvitt értelemben, régies) <Elvont értelmű szókapcsolatokban.> <Vmit, ami erkölcsileg kötelez,> vmely lépésével áthág, megtör, megszeg. Esküt, hitet, szót, törvényt szeg; szavát szegi: nem teszi meg azt, aminek teljesítésére esküt, hitet tett, szavát adta v. amire a törvény kötelezi; (ritka) parancsot szeg: a parancs, tilalom ellenére cselekszik. Jaj, ki parancsom, élve, szegi! (Arany János) Az öreg:…én a gyermekem boldogságáér’ még esküt szegni se sajnálok! (Móricz Zsigmond)
II. tárgyas Vmijét vmerre szegi: vmely testrészét, kül. fejét, nyakát gyors mozdulattal kiugró, feszes v. természetellenes helyzetbe lendíti, v. ilyen helyzetben tartja. Fejét oldalt szegi; orrát a magasba szegte. Szörnyű dobogással nagy mellét is veri, Ismét szemét a nagy égre, földre szegi. (Vörösmarty Mihály) [A ló] is azt nézi, hol az a pára, mely magasabbra szegje nyakát, mint ő. (Vas Gereben)
III. tárgyas Szegéllyel lát el.
1. (ritka) Vmit szeg: <személy> azzal van elfoglalva, hogy vmely ruhanemű szélét visszahajtja, és rávarrja az anyagra; beszegi az anyagot. Kendőt, ruhát szeg. || a. Vmit vmivel szeg: vmely ruhanemű szélére idegen v. vele azonos anyagból keskeny csíkot varr, rendsz. díszítésül; a ruhanemű szélét vmivel kivarrja. Csipkével szegi a kötényét; pirossal szegi a terítőt; sajátjával szegi a zsebkendőt. || b. (népies) Tetőt szeg: kettéválasztott zsúpkévéket a háztető gerincén egymás melé rak, s úgynevezett tarajat készít. Ott látszik ama kapu megett Egy ház, melyet náddal önnön maga szegett. (Csokonai Vitéz Mihály) A tetőt újra kellene szegni. (Eötvös Károly)
2. (átvitt értelemben, költői) Vmit szeg: <dolog, tárgy v. ilyenek csoportja> vminek a szegélyét alkotja; szegélyez vmit. Három felől a tájt szegi nagy erdőség. (Arany János) Sok hosszú napon át vándorolt az ifjú, barna homokpusztákon át, hol a karavánok nyomát szétszórt tevecsontok szegik. (Karinthy Frigyes)
Igekötős igék: beszeg; elszeg; felszeg; hátraszeg; kiszeg; körülszeg; leszeg; megszeg; végigszeg.
szeget; szegett; szeghető.
