szarv
szarv főnév -at, -a
1. Némely emlősállat fején egy-egy dudorból kinövő, rendsz. páros, elhegyesedő, egyenes v. görbe, kemény szaruképződmény. → Címeres szarv; csákós szarv; hegyes, kajla szarv; szarvát lebocsátja, öklelőre bocsátja; szarvával (fel)öklel. (tréfás) Lefagyott a lónak a szarva: <rendsz. gyermeknek mondva:> nagyon hideg van. Az ördögöt a középkorban szarvval ábrázolták. Miklós a kötődést únni kezdi végre, Lábát sem restelli híni segítségre, S mint midőn a bika dolgozik szarvával, Fölveti a farkast egy erős rugással. (Arany János) [A jámbor tehén.] Dús tőgye duzzadt, nagy szemére zúgva | bögölyhad-köd telepszik. Lába durva. | Fődísze rossz kolomp korcs szarv helyett. (József Attila) Öt hatalmas bikája is van a községnek, a bikák szarvaira ólomgombokat öntöttek. (Nagy Lajos)
2. Bizonyos rovarok és más állatok fején levő, más-más anyagú, alakú és rendeltetésű, többé-kevésbé szarvra (1) emlékeztető képződmény. A csiga, a szarvasbogár szarva. A csiga behúzza a szarvát. Csigabiga, nyújtsd (v. öltsd) ki szarvad(at).
3. (átvitt értelemben) Némely tárgynak szarvra (1) emlékeztető, elálló része. Az ágas, a bölcső, a taliga szarva; az → eke szarva; megfogja az → eke szarvát; az → eke szarvánál marad. Ha kel az ég szép hajnala, Kezemben az eke szarva. (Czuczor Gergely) Egyik kezében eke szarva, Másik kezében kard, Igy látni a szegény jó népet. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben) Félkör v. ív alakú testnek v. tárgynak egy-egy behajló v. felhajló vége. A hold szarvai; az íj szarva. Atyafi jóságból, puha békességből, Oda ne is engedj semmit a tiédből; Mert mikor az ijjnak enged egyik szarva, Félrerug a másik, noha nem akarja. (Arany János) A hold a fekete erdőből följebb és följebb emeli az égre aranyló szarvait. (Gárdonyi Géza)
5. (átvitt értelemben, ritka, költői) A kereszt egyik vízszintes ága. Zokogott, de el volt a képe takarva, Eltakarta azt a kereszt egyik szarva. (Arany János)
6. (átvitt értelemben, népies) A szekérre rakott szénának v. szalmának, a széna- v. szalmakazalnak göngyölítéssel kialakított egy-egy szöglete. A kazlat a négy szarva tartja.
Szólás(ok): megnő a szarva: elbizakodik, rátartivá, nagyralátóvá lesz; letörik a szarva: enged gőgjéből, nagyképűségéből; eltalálta szarva közt a tőgyét: nem találta el, alaposan tévedett; letöri a szarvát vkinek: megalázza elbizakodottságában, gőgjében; szarvakat rak vkinek a fejére: <asszony> megcsalja, felszarvazza a férjét; szarv(ak)at hord, visel: megcsalta a felesége.
Szóösszetétel(ek): 1. szarvbélyeg; szarvnélküliség; szarvorrú; 2. ekeszarv.
szarvú.
