szárny
szárny főnév -at, -a
I. A repülés szerve, eszköze.
1. Állatoknak a levegőben való helyváltoztatásra, repülésre alkalmas szerve. Hártyás, recés szárny; a madár, a bogár, a denevér szárnya; szárnya alá dugja a fejét; szárnya → rebben; a tyúk szárnya alá veszi a csibéket; → kiteríti szárnyát v. szárnyait; szárnyát → leszegi; szárnyra kel: repülni kezd, indul, felemelkedik a levegőbe; a madár szárnyát csattogtatja, emelgeti, kibontja, kiterjeszti, lecsüggeszti, próbálgatja; levágja, megnyesi, megnyirbálja a madár szárnyát. [A Holló] szárnya meg se lendül, és csak fent ül, és csak fent ül. (Babits Mihály–Poe-fordítás) A fecske csak addig tartja el a fiait, míg szárnyra nem kelnek. (Móricz Zsigmond) A kollégium négyszög udvarán… | egy fürj szállt le,… | egy fürj, tört szárnnyal. (Szabó Lőrinc) || a. Képzeletbeli lények testének erre emlékeztető, ehhez hasonló része. A griff szárnya. A pegazus szárnyán.
2. Főtt v. sült baromfi szárnya mint étel. Egy-egy combot, szárnyat nyújt a kicsinyeknek (Arany János) Az uzsonnánk hideg rántott csibe volt. Kiveszek belőle egy szárnyat, és faragcsálom. (Gárdonyi Géza)
3. A repülőgépnek a törzs két oldalán elhelyezett hosszúkás, nagy felületű, bordákkal merevített alkotórésze; ennek felülete szolgáltatja a repüléshez szükséges felhajtó erő fő részét. A vadászgép egyik szárnya találatot kapott.
II. Ehhez a szervhez hasonló alakú más szerv.
1. A tüdőnek jobb v. bal fele. A golyó a tüdő jobb szárnyán ment keresztül. (Jókai Mór)
2. (állattan) A hal valamelyik oldalsó úszója.
3. (növénytan) A pillangós növényeknek oldalt álló szirma.
4. (növénytan) A szárnyasan összetett levélnek egy levélkéje.
III. Vmely tárgynak lebegő v. kiálló alkatrésze.
1. Különféle tárgyaknak a madár szárnyára emlékeztető, lebegő, lengő része. A kabát, a köpeny, az öltöny, a szűr szárnya. Egressy gyönyörködtetett bennünket; csak azt nem szerettem, hogy sokat rángatta kabátja szárnyait. (Petőfi Sándor) Megszaggatta szárnyát gyászos köntösének. (Arany János) || a. (költői) A zászló szárnya: a zászló színes szövete, lobogója. A szabadság zászlója… Piros szárnyát hívólag lengeté. (Petőfi Sándor) Kiterűlt a zászló nagy fekete szárnya. (Arany János)
2. (elavult, irodalmi nyelvben) A lúdtoll tollas része. Ugyanott papír is volt és egy nagy fakalamáris, melybe szárnyig bele volt ütve egy sárgult írótoll. (Jókai Mór) || a. (elavult, költői) A nyíl hátsó végén levő tollazás. A nyil meg süvöltött a levegő égben. Mint egy futó csillag tündökölt reptében, Majd leszállt a földre szárnya suhogtatva. (Arany János)
3. Ajtó, ablak, kapu kétfelé nyíló részeinek valamelyike. Kapu kordul [= csikordul], szárnya fordul. (Arany János) A kapu szárnyai széttárulnak (Kuncz Aladár) || a. Az oltár szárnya: a) az oltár jobb v. bal oldala; b) a szárnyas oltár oldalának kinyitható és becsukható része.
4. A szélkeréknek egy-egy különálló lapja, lapátja, amelybe a szél beleütközik, és a kereket forgásba hozza. A szélmalom szárnya: a sz. egyik vitorlája. Vén szélmalom nagy, tépett szárnya áll. (Juhász Gyula) || a. A légcsavar, a hajócsavar szárnya: levél alakú, csavaros felületű lap, a propeller lényeges alkatrésze.
5. (szövőipar) Az orsó szárnya: a szárnyas orsónak az a kétágú alkatrésze, amely a fonalat a csévére vezeti, és sodratot ad neki.
IV. Hosszában terjedelmes(ebb) építménynek, nagyobb alakulatnak vmelyik szélső része.
1. Épület, építmény szélső része, ill. a középétől külsejében elkülönülő, jobbra v. balra eső része. A kastély nyugati szárnya; a palota szárnya. Ozsonna után átvonultunk a lakás másik szárnyára. (Kosztolányi Dezső) Árnyas zug… a tornác, a ház két szárnyának szögletében. (Nagy Lajos)
2. (katonaság) <A csapat arcvonalán> jobb v. bal oldali rész. Bal szárny; → jobb szárny. A fővezér… ellovagolt a másik szárnyra. (Vas Gereben)
3. (földrajz) Vmely erdőnek, hegységnek szélső, nagyobb összefüggő része. A Nagyerdő déli szárnyában sok a szamóca.
4. (átvitt értelemben) <Vmely nagyobb közösségben> az a csoport, amelynek felfogása a többiekétől vmely tekintetben többé-kevésbé eltér. Haladó szárny: a nem következetesen haladó pártoknak a haladást képviselő csoportja.
5. (átvitt értelemben, ritka) A család vmelyik szárnya: a cs. oldalága. A nemes nemzetes és vitézlő Bocsáry-familia… egyik szárnya kiterjedt… a Dunáig, a másik szárnya pedig… a Tiszánál ért véget. (Eötvös Károly)
V. (átvitt értelemben) <Jelképként.>
1. (választékos v. költői) <Állandó szókapcsolatokban, a szabad mozgás, az emelkedés, a gyorsaság jelképeként.> A szelek szárnyán: a gyorsan szálló szél erejétől hajtva; szárnya nő: képességeit szabadon kezdi bontogatni; a képzelet szárnyain (repül, száll); a hír, a képzelet szárnyon jár; szárnyára bocsát, ereszt vkit: kibocsátja az életbe; a hír, a dicsőség, a népszerűség szárnyaira emel, kap, vesz vkit: híressé, ünnepeltté, népszerűvé lesz; szárnyra kap, kel vmely hír: terjedni kezd v. h.; szárnyat ad vkinek, vminek: a) gyorsabb működésre, tevékenységre sarkallja; b) (ritka, irodalmi nyelvben) megihleti, szárnyalásra készteti; c) (ritka, irodalmi nyelvben) elhíresztel vmit; szárnyát → bontogatja; → megnyirbálja vkinek a szárnyait; szárnyait próbálgatja: <vmely szellemi tevékenység területén> első kísérleteit teszi; szárnyát szegi vkinek, vminek: működésében megbénítja, törekvését meghiúsítja. A szelek szárnyán a tűzvész kacskaringózva lódul. (Csokonai Vitéz Mihály) Ifjuság, ifjuság… gyors fecske te! | Szárnyad hová ragad? (Tompa Mihály) Fogadott fiamat, Mátyást… tegnapelőtt bocsátottam végképp szabad szárnyra. (Szigligeti Ede) [A hegedűn] új hangok olvadtak elő:… mintha esti szellő szárnyán emelkednének fel és bocsátkoznának ismét alá. (Gárdonyi Géza)
2. (választékos, költői) <Állandó szókapcsolatokban, a biztonság, a védettség v. az oltalom, a védelem jelképeként.> Vkinek a szárnya alá menekül: rábízza magát vkinek a védelmére, menedéket keres nála; szárnya alá vesz, fogad vkit: pártfogásába, oltalmába veszi; vkinek a szárnyai alatt él, van: oltalma, védelme alatt van; vkit szárnyai alól kiereszt, kibocsát: a maga útjára ereszti, önállóvá teszi; szárnyait kiterjeszti vki fölött v. fölé: oltalmába veszi, megvédi. A fiat nem üsmérhetni [= ismerhetni] addig meg, míg az apja szárnya alatt vagyon, hanem mikor onnét kirepűl. (Mikes Kelemen) Nádtors lőn az ágya, zsombok a párnája, Isten kék egével födve a tanyája, Mígnem a sötét éj szárnya alá vette S fekete ponyvából sátort vont felette. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. szárnyablak; szárnyajtó; szárnyborda; szárnyboríték; szárnyelhelyezés; szárnyfelerősítő; szárnyfödél; szárnygerinc; szárnyhegy; szárnyizom; szárnyjelző; szárnykapu; szárnylebegtetés; szárnylegyintés; szárnymerevítő; szárnymozdulat; szárnyrebbenés; szárnysuhogás; szárnyszegett; szárnyszélesség; szárnyszelvény; szárnyszerkezet; szárnyszivattyú; szárnytakaró; szárnytámadás; szárnyterhelés; szárnyütés; szárnyváz; szárnyverdesés; szárnyvitorla; 2. ablakszárny; ajtószárny; balszárny; épületszárny; hadszárny; jobbszárny; kabátszárny; kapuszárny; rúdszárny; sólyomszárny; úszószárny; védőszárny.
szárnyacska; szárnyú.
