szakáll
szakáll főnév -t, -(ak), -a
1. A férfiak arcán, állán növő, többé-kevésbé hosszúra meghagyott, rendsz. gondozott, nyírt szőrzet. Ápolt, bozontos, göndör szakáll; → hegyes szakáll; hosszú, rövid szakáll; fehér, fekete, ősz, szürke, vörös szakáll; nő, serked a szakálla; → ütközik a szakálla; a szakállába dörmög, dünnyög, mor(m)og (vmit): (átvitt értelemben is) nem nyíltan, hanem elfojtva fejezi ki bosszúságát, elégedetlenségét; borotválja, fésüli, nyírja, simogatja a szakállát; szakállt ereszt, növeszt; szakállt → visel. (szójárás) Allah növessze meg (→ megnöveszt) szakálladat. (szójárás, népies) Megrázza még szakállát Gergely: Gergely napja (márc. 12-e) körül még szokott havazni. Ott megy ő, az ősz vezér; szakálla Mint egy fehér zászló lengedez. (Petőfi Sándor) Fehérre meszelt minden bajuszt, hajat és szakállt a zuzmara. (Mikszáth Kálmán) Szakálla kender, a szeme tengerkék… (Juhász Gyula) || a. (bizalmas) A ritka, nem naponként történő borotválkozás következtében kiütköző és a férfiak arcát belepő szőrzet. Háromnapos szakáll. Ilyen nagy szakállal nem jöhetsz a színházba! || b. (gúnyos) Némely nő arcán, főleg rendellenes mirigy- v. hormonműködés miatt megnőtt, néhány mm hosszúságú szőrzet. Idős nő, szakálla van.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Saját szakállára v. a maga szakállára: saját felelősségére v. kezdeményezésére, az illetékes személytől kapott utasítás, megbízás v. engedély nélkül. Miért akar a maga szakállára ekkora felelősséget venni? (Kemény Zsigmond) A szép Zagorjéban minden ember a maga szakállára verekedhet. (Mikszáth Kálmán) Én a magam szakállára rendeltem, pénzem volt a pestibül. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, régies, tréfás) Szakállamra mondom, állítom, kijelentem: nekem elhiheted v. elhihetitek, hogy így van. || b. (átvitt értelemben, régies, tréfás) Más szakállára: más valakinek az anyagi felelősségére, számlájára, kontójára. Más szakállára iszik, kér kölcsön pénzt.
3. Egyes álltok, főként a kecske állán lévő szőrzet. A kecske szakálla. || a. (tájszó) A kakas, a tyúk csőre tövén lecsüngő piros lebernyeg.
4. (átvitt értelemben) <Különféle eszközökön, szerszámokon v. fegyvereken, kül. a kulcson> a nyélből kiálló rész. A kulcs szakálla beletörött a zárba. Jobbjával a súlyos dárdát emelé fel… S megcsapá vele a szegény ifjat vállon. Egybe visszarántá. Dőlt a test utána, Mert nyakába akadt a bárdnak szakálla. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, régies) <Ágyú v. nagyobb puska csövének elülső részén> lefelé nyúló támaszték.
5. (átvitt értelemben, népies) A búza, árpa stb. szakálla: a kalászból kiálló hosszú, erős szálak együtt. || a. (átvitt értelemben, tájszó) A kukorica szakálla: a kukorica bajusza (3).
6. (átvitt értelemben, tájszó) A guzsalyra kötött szösz alsó, vastag vége, amelyből fonás közben a szálat tépik.
7. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Szakálla van: <színdarab, történet, vicc> régi, elavult és unalmas. Ez új vicc? Ilyen szakálla van!
Szóösszetétel(ek): 1. szakállbajusz; szakállbarnító; szakállirtás; szakállirtó; szakállnövesztés; szakállszőr; 2. álszakáll; császárszakáll; kecskeszakáll; kékszakáll; körszakáll; oldalszakáll; pofaszakáll; zergeszakáll.
szakállacska v. szakállocska; szakálltalan; szakállú.
