szak [1]
szak [1] főnév -ot, -a
1. Vmely időtartam (meghatározott) része; időszak. Az év, a nap bármely, vmely szaka; az év minden szakában. Cselédet mi csak az esztendő azon szakában tartunk, mikor a legsürgősebb mezei munka ideje van. (Jókai Mór) || a. (választékos) Vmely időbeli folyamat, jelenség meghatározott része; szakasz. A betegség első, kezdet szaka; a fejlődés későbbi szaka. Itt szűz világ van, álomnak szaka. (Ady Endre) || b. (régies) Évszak. Őszi levélhullás szomorú szakában Ballag haza Toldi. (Arany János)
2. (régies) Versnek, éneknek, dallamnak egy szakasza. A dallamnak első szaka elvégződött. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): éjszak; életszak; évszak; időszak; korszak; napszak; ülésszak; versszak.
