szvit
szvit főnév -et, -je [ë, e]
1. (zene) A XVII. században kialakult, több tételből álló zenei műforma, amely különféle táncok sorozatából fűződik össze. Bach és Händel szvitjei. || a. (zene) Tág. ért. a XIX. század óta szokásos, több tételből álló zenei mű, amelyben az egyes darabok kapcsolata csupán a tárgy közösségén alapszik. Kodály szvitet is írt a Háry János című daljátékból.
2. (ritka, választékos, enyhén rosszalló) Vkinek a szvitje: vki – rendsz. vmely jelentősebb személy – körül forgolódó személyek összessége; vkinek a kísérete.
3. (ritka, választékos) <Lakásokra nem tagolt nagyobb épületben, pl. szállodában, kastélyban> egy fronton elhelyezkedő, egymásba nyíló lakószobák sora; lakosztály. Az első emeleten kapott egy Dunára néző négyszobás szvitet.
4. (játék) Szvitet ad: <bizonyos kártyával játszott szerencsejátékokban> a bank adásának jogát másnak engedi át; retirál.
