szűz
szűz melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy, főleg nő>, akinek még nem volt nemi kapcsolata senkivel; nemi tekintetben érintetlen. Szűz leány. Ez a fiú még szűz. Szűzen kötött házasságot. Itt ha lyánt látsz is ne véld ám hogy szűz volna, Első kérésedre mindjárt ne hajolna. (Csokonai Vitéz Mihály) Jönnek erős, breton legények S fejkötős, komoly, szűz leányok. (Ady Endre) || a. (irodalmi nyelvben) Testben és lélekben egyaránt tiszta, bájos, üde <fiatal leány>. „Rózsafelhő! honnan és hova mégy?”… Szűz leánynak arciról az égbe. (Vörösmarty Mihály) És a tulipán hogyan termett itt meg – ez a szűz leányhoz hasonló gyenge virágszál. (Krúdy Gyula) || b. (választékos) Ilyen személyre jellemző; szűzies. Szűz érzelem, szemérem, tekintet. Oh jaj! ti addig gúnyoljátok a nőt, Mig szűz erénye ősi hagyományát Előitéletként ledobja. (Madách Imre) A szívem adnám oda hegedűnek,… Lopjon szivedbe enyhe bánatot… Hogy szűz álmodban, halkan, édesen,… Sirasd el az én zülött életem. (Tóth Árpád) Első, szűz érzelmeit ő ébresztette fel: lelkének ő tágítója, szinte teremtője. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, költői) Erkölcsileg tiszta, ép, sértetlen <dolog>. Ami még megmaradt, Te szűz becsületem, Magammal viszlek el, Te sírba szállsz velem. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben) Eredeti, természetes állapotban lévő, embertől nem érintett <hely, anyag>. Szűz hó ← szűz talaj. Egy tájat lát, mely a szűz hóba csillan, Két fiatal lányt csengő szánka mélyén… (Juhász Gyula) Úgy érezte, mintha meghódított volna a földtől egy szűz területet. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, gyak. költői) Eddig nem ismert, még fel nem kutatott. Ebben a tudományágban is vannak még szűz területek. Ember vagyok, új élet, új utas, Ki azt hiszi, friss titkokat kutat S szűz ösvényt tör. (Tóth Árpád) Ó, hiszen vár engem a messzi szépség szűz kikötője! (József Attila)
4. (átvitt értelemben, ritka) Vmitől érintetlen, mentes. Szűz vmitől; a nemesség szűz vállai ←. [A török időkben] a… vármegyék szűzek voltak az útcsinálástól. (Mikszáth Kálmán) A füst körülhízelegte dohánytól szűz szájpadlását. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, játék, bizalmas) Szűz kéz: olyan személy, aki vmely szerencsejátékot még sohasem játszott, s ezért a játékosok babonás hiedelme szerint első játéka alkalmával nyerni fog, s másoknak is szerencsét hoz.
5. (átvitt értelemben, tájszó) Olyan <étel>, amelybe nem teszik bele, v. amelyhez nem adják hozzá azt, ami különösebben táplálóvá, ízletessé teszi. Szűz étel, kenyér, leves.
II. főnév szüzet [ü-e v. ű-e], szüze [ü-e v. ű-e]
1. Szűz (I. 1) lány. Az orléans-i szűz; a zárdák szüzei. Ti is angyalképet mutató szép szűzek,… Isten s jó szerelem maradjon veletek. (Balassi Bálint) Őneki, utjában, hintenek és fűznek Fátyol-ivet a nők, virágot a szűzek. (Arany János) Királyi atyja klastromba veté Legendák szűzét, fehér Margitot. (Ady Endre)
2. (rendsz. nagybetűvel írva) (vallásügy) Szűz Mária. A → boldogságos szűz; a → szeplőtlen szűz. A Tabánban a templom délután is nyitva van,… az oltáron május virágai nyílnak a Szűz tiszteletére. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. szűzfehér; szűzménes; szűzpárta; szűzsült; 2. aggszűz; vasszűz; zárdaszűz.
