szuszog
szuszog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. <Ember, állat> zárt szájjal, (eldugult) orrán át, fújtatva, hallhatóan lélegzik. Alig szuszog: a) (bizalmas) nagyon kimerült, kifulladt; b) (bizalmas) nagyon rosszul van, halódik. Hangosan, nagyokat szuszog. Úgy szuszog evés közben, mint egy mozdony. A félholt Döbrögi ekkor | Már csak alig szuszogott. (Fazekas Mihály) [A gyermekek] ott szuszognak bent édesen a kis meleg, fehér vackokon. (Kaffka Margit) Az öreg doktor köhögve, szuszogva, fejcsóválva tette le nyakából szalvétáját. (Babits Mihály) Napszámos virraszt egymaga. | Szundít a korcsmáros, szuszog. (József Attila) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Gőzgép, mozdony, fújtató> időnként a gőzt, a levegőt hangosan kibocsátva működik. S a fúvó. Ez a legfurcsább, ha lábbal le-felnyomintják, kidagasztja tátogó, harmonikás hasát és fúj, fúj. És szuszog. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Lassan, nehézkesen, ímmel-ámmal csinál tesz, vmit, így végzi a dolgát; piszmog, pepecsel, babrál. Keservesen, óraszámra szuszog ilyen semmiséggel. Ne szuszogj már ennyit, igyekezzél! || a. (ritka, bizalmas, rosszalló) Tehetetlenül, gyámoltalanul viselkedik. Ügyefogyott király volt az | A második Endre, | Papucs alatt szuszogott az | Isten-teremtette. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, ritka, elavult) Magában kissé haragszik, neheztel vkire; fúj vkire. Írsz nekem, hogy Petőfi szuszog rám;… ok nélkül teszi. (Tompa Mihály) És te, háládatlan, méltánylod az én fáradozásomat? Nem! – Te szuszogsz, neheztelsz, duzzogsz, morogsz. (Arany János)
Igekötős igék: elszuszog; rászuszog.
szuszogás; szuszogó; szuszogtat.
