szúrós
szúrós melléknév -an, -abb
1. Olyan, ami hegyben végződik, v. amin hegyes tüskék, tövisek, szúró szálak vannak; ami könnyen, hamar megszúr. Szúrós ág, rőzse, tüske. Bolyhos, szúrós törülközővel dörzsölik naponta a hátukat. (Krúdy Gyula) A fiatal lányok, gyerekek hada… vashegyű botokkal szurkálta ki a szúrós gyomot a búza közt. (Móricz Zsigmond) || a. Rövid, erős szőrszálakból álló <szakáll>. Ma nagyon szúrós a szakállad. || b. (ritka) Ilyen szakállal benőtt, borított, fedett. Szúrós áll, arc.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Kellemetlen, szúró érzést keltő, okozó; éles, metsző, csípős. Szúrós hideg. A szalmiák szúrós szagú folyadék. Kint pedig, a szúrós kemény fagyon, A fiatalság vígalma vagyon. (Arany János) Rózsaszínű karbollal volt bekenve minden sarok, annak szúrós, kellemetlen szaga volt. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, rendsz. rosszalló) Olyan <szem, tekintet>, amely barátságtalan, átható voltával kellemetlen, szorongó érzést kelt a másik emberben. Szúrós nézés, szem, tekintet. A várban egy… szúrós szemű hadnagy oktatott valami ötven katonát. (Gárdonyi Géza)
4. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <megnyilatkozás>, amely vki ellen irányul, vág; élesen visszautasító, sértően kemény, v. bántóan csípős, elevenbe találó. Szúrós megjegyzés. Szúrós élcei vannak. Szúrós szavai nem maradtak hatás nélkül. A dámák között is néhány szúrós szóba Egy kis csata forma esik hébe-hóba. (Csokonai Vitéz Mihály) Apró, szúrós parasztos gúnyban volt része, de ő vastagon adta vissza. (Móricz Zsigmond)
szúrósság.
