szurony
szurony főnév -t, -ok, -a
1. Egy v. több élő, pengével és markolattal ellátott szúrófegyver; rendsz. a puska végére erősítve, közelharcban használatos; bajonett. Szuronyt → szegezz! A katonák feltűzték a szuronyt. Az ajtó előtt pá lépésnyire francia katona áll. Válla felett a szuronyon megcsillan a holdfény. (Kuncz Aladár) Kaszák villognak? Szuronyok. | Gólyák kopognak, csörögnek boltok, | futók sortüze vet lobot. (József Attila)
2. (átvitt értelemben) <A fegyveres erőszaknak, kül. kapitalista társadalomban az elnyomott társadalmi osztályok féken tartására igénybe vett karhatalmi erőnek jelképeként>. A szuronyokra támaszkodó hatalom. Harangok, ágyúk, szuronyok helyett Zengjen ragyogjon már a szeretet! (Juhász Gyula) Háborúk közt élted le életed felét | s most is ellened hajló szuronyok csúcsán | villog a rend feléd. (Radnóti Miklós)
Szóösszetétel(ek): szuronycsata; szuronydöfés; szuronyerdő; szuronyharc; szuronyhegy; szuronyhüvely; szuronyközelség; szuronynyak; szuronypenge; szuronyszegezés; szuronyszíj; szuronytámadás; szuronyvívás.
