szurok
szurok főnév szurkot, szurka (csak egyes számban)
1. A kőszénkátrány és a gyanta lepár(o)lása után visszamaradó, meleg állapotban nyúlós, fekete, gyantaszerű, nem illó anyag.
Szóláshasonlat(ok): Fekete, mint a szurok: nagyon, teljesen fekete; (tréfás) itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok: megjöttem, itt vagyok én is; ragad, mint a szurok: nagyon ragad. Én csak azt tudtam, hogy a csizmadiainasok… szurokkal dolgoznak. (Móra Ferenc) A nemes, sűrű, sárga lé forrt és pöfögött, mint Dante poklában a szurok. (Babits Mihály) || a. (tájszó) Hamuvá nem vált, feketére hűlt égési termék.
2. (átvitt értelemben, régies) Kínos, nehéz helyzet; pech. A borbélylegény látta, hogy ebből a szurokból ki nem tud gázolni. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. marok.
Szóösszetétel(ek): szurokcsóva; szurokfürdő; szurokfüst; szurokkanóc; szuroköntő; szurokpogácsa; szurokserpenyő; szurokszén; szurokszín; szurokszínű; szurokszövétnek; szuroktűz.
