szurkol [2]
szurkol [2] tárgyatlan ige -t, -jon
1. (bizalmas, tréfás) Vkitől, vmitől félve, ideges, várakozó állapotban van; izgul, szorong. Talán azért nem akarod lakásod házszámát megírni, hogy látogatásomtól szurkolsz. (Arany János) Szurkoltam, hogy egyszer csak rólam álmodik valamit, aztán újra ébred benne a gyanú. (Gárdonyi Géza) Medve koma, kend szurkol. | Szájjal persze hősködik, S ha embert lát, megszökik. (Móricz Zsigmond) || a. (iskolai) Attól fél, hogy felhívják, és rosszul felel. Ma nagyon szurkoltam a latin órán.
2. (sport, játék) Szívvel-lélekkel az egyik fél győzelmét, sikerét kívánja, és a mérkőzést, versenyt v. játszmát szorongva, izgulva kíséri figyelemmel. Vasárnaponként ott szurkol az állóhelyen. Kinek szurkolsz? Ott szurkoltam az urambátyám háta mögött egész éjjel; mindig hetest kaptunk, mikor ötös kellett volna. (Jókai Mór)
Igekötős igék: átszurkol; kiszurkol; végigszurkol.
