szürkít
szürkít ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (-ni)
tárgyas Fokozatosan szürkévé tesz, szürkére fest vmit. A füst szürkíti a falakat. Hajnal felé… ablakomat már a szeptemberi virradat szürkíti. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül) (ritka, irodalmi nyelvben) Köd volt körüle, mely nappal szürkít, éjjel világít. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elszürkít; kiszürkít; leszürkít; megszürkít.
szürkítés; szürkített; szürkítget; szürkíthető; szürkítő.
