szurkál
szurkál ige -t, -jon
1. tárgyas <Személy, élőlény, hegyes tárggyal> ismételten megszúr vkit, vmit. Pipáját szurkálja: pipájából a dohánymaradékot, mocskot pipaszurkálóval bökdösve eltávolítja. Te gyerek, ne szurkáld a társaidat azzal a tűvel! Rokonim számára süték bendőt, s folyvást szurkálni feledtem. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Föl és alá járt… és csupán néha nevetett, mintha hegyes tőrrel szurkálná valaki szívét. (Krúdy Gyula) || a. Vmi szurkál vmit: kisebb, vékony hegyes tárgy fájdalmat okozva, ismételten, kis mértékben behatol vmely testrészbe. A kiálló szög egész úton szurkálta a lábamat.
2. tárgyas (tárgy nélkül is) (sport) <Ökölvívásban> gyors karmozdulatokkal egymás után sok kisebb ütést mér v. igyekszik mérni ellenfelének a testére. Ügyesen szurkálja ellenfelét. Jól szurkál.
3. tárgyas (átvitt értelemben, kissé régies) Gúnyos, csípős szavakkal illet vkit; piszkál, bánt. A bírálatot… én is méltánytalannak találtam, sőt olyannak, mellyel téged személyesen akartak szurkálni. (Tompa Mihály) Utoljára már ő kezdte dirigálni István grófot. Csipkedte, szurkálta, bosszantotta. (Mikszáth Kálmán)
4. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Érzékenységére hatva buzdít, ösztökél vkit. Ami a te Máriádat [Petőfi Szécsi Mária c. elbeszélő költeményét] illeti: nemhogy engem a versenyre szurkált volna, sőt bevallom, eltávoztod után az okozta… csüggedésemet, hogy hátha versenyezni akarni láttatom oly művel, mely mögött hátra kell maradnom. (Arany János)
Igekötős igék: átszurkál; beszurkál; beleszurkál; hátraszurkál; kiszurkál; leszurkál; megszurkál; összeszurkál; visszaszurkál.
szurkálható; szurkáló; szurkált; szurkáltat.
