szüret
szüret [e] főnév -et [ë] -e v. -je [e, e]
1. Őszi gazdasági munka, amelynek során az érett szőlőt leszedik, levét kisajtolják, és hordókba, edényekbe szűrik. Víg, zajos szüret. A szürethez nálunk sok kedves népszokás fűződik. Itt most szűrnek, azért beszéljünk a szüretről. (Mikes Kelemen) Lefestem szüretem estvélyi óráit. (Berzsenyi Dániel) A víg szüretek régen elmúltak, melyekről a Kisfaludy versei emlékeznek, s melyekhez az ő regénye is szövődik a szép Szegedy Rózával. (Mikszáth Kálmán) Van szüret minden őszben! Idd a bort, sajtold a szőlő véradó husát. (Babits Mihály) || a. || Ennek a munkának szokásos őszi ideje. Csak szüret utánra tervezik az esküvőt. || b. Szüretkor (1) szokásos víg összejövetel, eszem-iszom, mulatság. Nagy szüretet csaptak. Oh, Badacsony szürete! | Múlatságos gyülekezet, Te rabságom kezdete! (Kisfaludy Sándor) Szeptember – ah! szüret már nem lesz; Vagy: lesz szüret, ha bor nem is: Történeti jogát megőrzi Híven az iszom-eszem is (Arany János) || c. A szőlőnek betakarított termése. Bő szüret; gyenge, sovány szüretje volt; (népies) bő szüretet, nagy csizmát!: <szüreti jókívánság>. Édes apám pedig A kulacsot kapja… Felköszönti szépen, Ez a köszöntője: „Adjon isten Szüretet jövőre!” (Lévay József)
2. (ritka) Más gyümölcs v. általában termés betakarítása. Egy darab Olaszország… A gyümölcsfa januárban virágzik, s áprilisban szüretet ád. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, ritka) Vminek nagy, rendkívüli kelendősége. A búcsún szürete van a mézeskalácsnak. || a. (átvitt értelemben, népies) Vminek nagy bősége. Most van ám szüretje a kiontott vérnek! (Arany János)
4. (átvitt értelemben, bizalmas) Különösen kedvünkre, ínyünkre való jó alkalom, váratlanul kedvező körülmény. A konclesők azt hiték, no majd itt szüret. (Jókai Mór) || a. (állítmányként) (szójárás, népies, bizalmas) <Érzelmileg színezett beszédben:> Szüret v. (hiszen) akkor szüret (, ha bor nincs is v. ha egy csepp bor sincs is v. ha egy szem szőlő sem termett is)!: ez aztán a jó dolog!, nincs semmi baj!, minden rendben!, nagyszerű!, (ez aztán tiszta haszon! Ha tanúid vannak a dologra, akkor szüret. (Mikszáth Kálmán) Hisz akkor szüret! – kiáltott fel Böszörményi, s felcsípte a festéket. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): almaszüret; olajszüret.
