szüntelen
szüntelen [e-e] melléknév és határozószó, (régies) szűntelen
I. melléknév -ül
1. Szünet, megszakítás nélkül, folytonosan végzett, folyó, történő. Szüntelen zajongás, jajgatás. Mi voltam?… befelé sajgó szüntelen panasz. (Szabó Lőrinc) || a. Szüntelenül: szünet, megszakítás nélkül, folytonosan. A pisztoly… szüntelenül magánál hordta. (Kosztolányi Dezső) A lány… szüntelenül hízik, s ezt sehogy sem szereti. (Nagy Lajos)
2. (túlzó) Nagyon gyakran történő; sűrűn ismétlődő. Szüntelen közbeszólásaival zavarja a tárgyalást. Ez az ember szüntelenül a kocsmában ül.
II. határozószó (kissé választékos)
1. Folytonosan, állandóan; szüntelenül. Szüntelen esett az eső; szüntelen dolgozott. A hajóban az a szűntelen való rengetés… a gyomrot felkeveri. (Mikes Kelemen) Szüntelen | fuldokoltam egy gazdag Semmiben. (Szabó Lőrinc)
2. (túlzó) Sűrűn ismételve, ill. ismétlődve; nagyon gyakran; mindig újra; szüntelenül. Ez a fiú szüntelen pénzt kér. Győztél felettem, mert az végzetem, Hogy harcaimban bukjam szüntelen. (Madách Imre)
