szundít
szundít tárgyatlan ige -ott, -son; -ani (-ni) (-t ragos mértékhatározóval is) (bizalmas)
<Ember> rövidebb ideig nem mélyen alszik; szundikál. Ledőlök, szundítok egyet. Jót szundítottam. Gyorsan megebédelt, aztán ismét ledőlt szundítani. (Kosztolányi Dezső) Napszámos virraszt egymaga. | Szundít a korcsmáros, szuszog. (József Attila)
Igekötős igék: elszundít.
szundítás; szundító.
