szülött
szülött melléknév és főnév
I. melléknév (ritka, irodalmi nyelvben) A szóban forgó személytől szült. Én neveltem, anyja voltam, éppen mintha saját szülött leányom lett volna. (Csiky Gergely)
II. főnév -et, -je, (-e) [e, e, e]
1. Vkinek a szülött(j)e: olyan ember, akit a szóban forgó nő szült; vkinek – vmely anyának – az (édes) gyermeke. Egy anya szülöttjei. || a. (ritka, régies) Asszony szülötte: (bárki) emberfia. Nem az a legény volt, aki valaha megfutott volna asszony szülötte előtt. (Eötvös Károly)
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Vminek a szülöttje: a) olyan személy, aki vmely közösségből v. vmely vidékről, helységből származik, ill. vmely korban, társadalomi rendszerben született. Az Alföld, Budapest, a főváros, hazánk szülöttje; a múlt század szülöttje; a demokrácia, a szocializmus szülöttje; b) vminek az eredménye, vívmánya. Az új találmány sok-sok kísérlet szülöttje. Ez az intézmény már a demokrácia szülöttje.
Szóösszetétel(ek): bennszülött; egyszülött; elsőszülött; koraszülött; másodszülött; szörnyszülött; torzszülött; újszülött; utószülött.
szülötti.
