születés
születés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a születik (1, 4) igével kifejezett folyamat, történés; az a tény, hogy vki, vmi születik.
1. Kül. ember, ill. nő v. (nőstény) emlősállat magzatának világrajövetele az anyaméhből. Fiú, lány, ikrek születése; kis borjú, csikó, kutya, macska születése; születésnek ideje, éve, napja, órája; vki születésének → évfordulója; Krisztus születése előtt, után: időszámításunk előtt, ill. szerint. Születése után egy héttel beteg lett a gyerek. Születésétől fogva gyenge, beteges. Születése óta vak. Itt születtem én ezen a tájon Az alföldi szép nagy rónaságon, Ez a város születésem helye. (Petőfi Sándor) És ez így megy mindörökkön Mindörökké, föl-alá Így ölelkezik a földön Születéssel a halál. (Vajda János) Mint apa szive a gyermek születését, úgy vártuk a jövőt, az élet parancsát. (Szabó Lőrinc) || a. Ez mint a népszaporodás (statisztikai) adata. A születések és a halálozások száma. Második születése ebben az esztendőben, de meghalni már kilencen haltak meg. (Nagy Lajos) || b. Általában állat(ok) világrajövetele. Kis csirkék, fecskék, teknősbékák születése.
2. (csak állítmányként) (népies) Vmilyen születésű, eredetű, származású; vminek a szülöttje. Hová való születés? Ambrus Zoltán… nekem… mindig olyan különös idegen lény volt,… nem bírtam elhinni, hogy debreceni születés. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, ritka, régies) Előkelő származás. Nincs születése, csak kocsigyártó fia. (Gyulai Pál)
4. (átvitt értelemben, választékos) Általában vminek létrejötte, keletkezése, kialakulása. Új csillag, rend, üstökös, világ születése.
Szóösszetétel(ek): 1. születéshely; 2. újjászületés.
születésű.
