szül
szül ige -t, -jön (tájszó, régies) szűl
1. tárgyas Szül vkit: <nő> gyermekét méhéből a külvilágra juttatja; világra hoz. Fiút, leányt, ikreket szült. Lehullt a fájdalom gyümölcse: De a gyümölcsből haj! mi lett?… Szegény anyám, ha tudta volna, Dehogy szűlt volna engemet! (Sárosy Gyula) Úgy tetszik nekem, mintha nyolc évig éltem volna együtt egy idegennel, akitől három gyermeket szültem. (Ambrus Zoltán) A Visztulánál hajdan s ma is | Tréfás, dalos halászok ülnek | S Polóniának asszonyai | Új s új lengyelt egyre szülnek. (Ady Endre) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet, | jó szóval oktasd, játszani is engedd | szép, komoly fiadat! (József Attila) || b. (tárgy nélkül) Feleségem a klinikán szült. S nincs ott pokol és nincs ott Halál, | Ahol dalolni s szülni tudnak. (Ady Endre) A csecsemő | is szenvedi, ha szül a nő. (József Attila) || c. tárgyas (irodalmi nyelvben, állattan) Szül vmit: állat kicsinyét v. kicsinyeit a világra hozza. Az emlősök eleveneket szülnek. Csak sast nemzenek a sasok, | S nem szűl gyáva nyulat Núbia párduca. (Berzsenyi Dániel) És valamig… a hegyesen csaholó nővizsla vajúdva vakot szűl: Addig ezen békét nem kellett vón soha kötni. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmely hely szül vkit: ott élő anyja ott hozza világra; ott születik. Él, mint ezek, még két ily római? | Az ég veletek, utósó rómaiak. | Lehetetlen hogy hasonlót valaha | Szűlhessen Róma. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Szülőhelyem, Szalonta, | Nem szült engem szalonba. (Arany János)
3. tárgyas (átvitt értelemben, kissé választékos) <Vmely ok, előzmény> okoz, létrehoz vmit; előidéz. A pletyka sok gyűlölködést szül. Minden cselekedetet izgalom szül. (Gárdonyi Géza) Nem az énekes szüli a dalt: | a dal szüli énekesét. (Babits Mihály) Aj, Konstantinus, látod, mennyi rosszat | szült nem megtérésed, de adományod, | mellyel először lett egy pápa gazdag! (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Korszak, hely> vmely emberi alkotás létrejöttében hathatósan közrejátszik, vmely eszmét, szellemi irányt elindít. A felvilágosodás kora szülte az emberi ész mindenhatóságába vetett hitet. Épít, ront az idők lelke, ezer csudát Szül, s ismét repülő szárnyaival ragad. (Berzsenyi Dániel) Olykor egy-egy ének nyújt neki vígaszt; A hitujítás kora szűlte még azt. (Arany János)
4. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) Nagy erőfeszítéssel, kínlódással létrehoz vmit. No, mit szült ez a fűzfapoéta?
Szólás(ok): ld. vér.
Igekötős igék: megszül.
szült.
