szükségszerűség
szükségszerűség főnév -et, -e [ë, e]
1. (választékos) A szükségszerű melléknévvel kifejezett sajátosság, jelleg; vminek ilyen volta. Előre látta a fejlemények szükségszerűségét.
2. (filozófia) A jelenségeknek az a rendje, hogy belső összefüggéséből és kölcsönhatásukból, továbbá az oksági viszonyból elkerülhetetlenül bekövetkeznek. Történelmi szükségszerűség. A cselekvés szabadságának a felismert szükségszerűség az alapja.
