szükségképpen
szükségképpen [e] határozószó szükségképp
1. A szóban forgó oknak v. helyzetnek szükségszerű következményeként; szükségszerűen. Az elmondottakból szükségképpen következik, hogy… Megesett, – ha nem is, amit érdemeltél, – Aminek szükségképp esni kellett. (Arany János) || a. Önmagából, saját mivoltából következőleg; szükségszerűen. A bűn szükségképpen bűnhődést von maga után. A három egység közől… csak az utolsó, a cselekvény egysége marad fenn szükségképpen. (Vörösmarty Mihály) Ha a nő sorsát ma is a férfi formálja, ez nem szükségképpen a szellemi inferioritás [= alacsonyabbrendűség], hanem talán a társadalmi helyzet, a történelmi eredmények folyománya. (Ambrus Zoltán) A szabadság és igazság eszméjének szükségképpen győzni kellett a zsarnok felett. (Karinthy Frigyes)
2. (elavult) Okvetlenül, feltétlenül, mindenesetre. Csak siessünk, nekem még ma szükségképp haza kell mennem. (Eötvös József)
