szükség
szükség főnév -et, -e [ë, e]
1. Az a tény, hogy vmely lénynek v. közösségnek léte fenntartásához v. vmely céljának eléréséhez hiányzik vmi, vki, ami, aki nélkül a szóban forgó cél megvalósítása nincs biztosítva. Általánosan érzett szükség; szüksége van vkire, vmire; szükségét érzi vminek. Mi szükség erre? Miért van erre v. van-e erre szükség? Mire, mennyire van szükséged? Ehhez sok időre volna szükségünk. A fejedelmek azt tartják, hogy úgy vagy barátom…, ha szükségem vagyon reád. (Mikes Kelemen) Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak. (Petőfi Sándor) Érzetem rajta, hogy egész paraszti energiájára szüksége van, hogy össze ne essék. (Hunyady Sándor) || a. (kissé régies) Vmely hiány pótlására irányuló kívánság, igény; szükséglet. Szükségem annyi van, amennyit betölthetek. (Csokonai Vitéz Mihály) Csak annyi disznót tartanak, ami nekik a saját szükségökre elég. (Móricz Zsigmond)
2. Olyan helyzet, állapot, amelyben az élet fenntartása a legfontosabb dolgok hiányoznak; ínség. Kegyetlen, kiáltó, nyomasztó szükség; beköszönt a szükség; szükségbe dönt, taszít vkit; végső szükségben van; szükségében segít vkin; szükséget → lát; szükséget szenved, tűr. Vessen a végzet valamerre tetszik, Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem: Mindenütt boldog megelégedéssel Nézek az égre. (Berzsenyi Dániel) Aki száz meg százezert rabolt, | bírája lészen annak, akit a | szükség garast rabolni kényszerített. (Katona József) Eljön kend hozzám csősznek. Kommenciója lesz, szükséget nem lát. (Mikszáth Kálmán) || a. A körülmények, a helyzet kényszerítő volta; kényszerűség. Kényszerítő, parancsoló, szorongató szükség; szükség esetén, esetére; szükségből, szükségtől hajtva, kényszerítve; a szükség úgy hozza; a szükség követeli; szükségből erényt csinál: kényszerű helyzetét önkéntes áldozatnak tünteti fel. Nagy úr a szükség. Fonák, hivságos, ferde minden, Szükség határoz tetteidben. (Reviczky Gyula) Szükség esetén mint önálló parancsnok kitűnő bravúrral vezeti csapatát. (Herczeg Ferenc) Ha fa volnék, hát fészket igazán | a varjú is szükségből rakna rám. (József Attila)
3. Vminek a természetéből, lényegéből folyó elengedhetetlen követelmény, ill. vminek vmely szempontból elengedhetetlen, nélkülözhetetlen volta; szükségesség. Szükségét látja vminek, annak, hogy… Most már én is belátom ennek a szükségét. Ellenállhatatlan szükségét érezte, hogy a világ előtt tisztázza magát. (Karinthy Frigyes) || a. (régies) Természeti követelmény, természetes szükséglet. Mindenik harcolva költé el ebédét, Ugy elégité ki természet szükségét. (Arany János) || b. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Vizelés v. székelés. Kis szükség: vizelés; nagy szükség; székelés; szorítja a szükség; szükségre megy; → elvégzi a szükségét; szükségét → végzi. Ki szeret s párra nem találhat, | oly hontalan, | mint amilyen gyámoltalan | a szükségét végző vadállat. (József Attila) Az osztálytársak beszélgettek, némelyek kimentek a folyosóra sétálni, vagy szükségre mentek. (Nagy Lajos)
4. (régies) Az a tárgy, dolog, amelyet vki élete fenntartásához, vmely célja megvalósításához igényel, ill. amellyel hiányt lehet pótolni, szükségletet lehet kielégíteni; szükségleti cikk, kellék. A vérpad fenáll már… A teremnek fala merevűl fekete: Sötétebb időknek munkája lehete, Mikor mintegy házi szükségnek tartatott, S ily célokra mint ma többször használtatott. (Arany János) [A medve] megette a télire való szükségemet. (Jókai Mór)
5. (rendsz. névutós határozókban) A pótlandó hiány mértéke, mennyisége, ill. a kényszerűség sürgősségének foka. Szükség szerint; a szükséghez képest; szükségen felül.
6. (elavult) (állítmányként, főnév igenévi alannyal v. alanyi mellékmondattal) Kell szükséges (vmit megtenni). Szükség, nem szükség vmit csinálni; mi szükség vmit (meg)tenni, csinálni?: miért kell v. szükséges m., cs.? Győzni fog itt a jó… s ez után kezdődik az élet, Az örök üdvesség; s érette a mennybe röpűlnünk Nem lesz szükség, mert a menny fog a földre leszállni. (Petőfi Sándor) A népzsarnokoknak üt már az órájok, Kik ellen kivívni közszabadságunkat Szükség. (Sárosy Gyula) Hazudni rút… De költőnek, bár lénye isten, Nemcsak szabad – szükség fillenteni. (Arany János)
Közmondás(ok): Szükség törvényt bont: kényszerhelyzetben, nyomorúságban olyat is teszünk, amit máskülönben nem tennénk.
Szóösszetétel(ek): 1. szükségadó; szükségállapot; szükségárboc; szükségelhelyezés; szükségépítmény; szükséghíd; szükségintézkedés; szükségkórház; szükség-lakótelep; szükségtakarmány; szükségtörvény; szükségvilágítás; 2. végszükség.
