szűkecskén
szűkecskén [e] határozószó, (ritka) szükecskén, (népies) szűköcskén (kissé bizalmas)
1. Meglehetősen szűk térre szorítva; eléggé szűk helyen összeszorulva. Elférünk ezen a padon szűkecskén. Szűkecskén vagyunk itt a lakásban, a munkahelyen. Ah, önök itt igen szépen laknak! Szűkecskén, de annál közelebb egymáshoz. (Jókai Mór)
2. Alig kielégítő mennyiségben, mértékben. Az idén csak szűkecskén termett alma. Szűkecskén volt ellátva ruháival. Szórakozásra csak szűkecskén telt. Az élelem is szűkecskén volt (Mikszáth Kálmán) || a. Szűkecskén áll vmiben, vminek a dolgában: vmiből meglehetősen kevese van. Szűkecskén áll pénz, élelem, ruházat dolgában.
3. Úgy, hogy csak a legszükségesebbre telik; szegényesen, szűkösen. Szűkecskén él, teng. Örök törődés naptok, éjetek, Csak hogy szükecskén megélhessetek. (Petőfi Sándor)
