szuggerál
szuggerál [ë] ige -t, -jon (bizalmas)
1. tárgyas Szuggerál vkit, (ritka) vmit: magatartásával, szavaival – esetleg gyógyítás végett – fokozatosan átviszi akaratát vkire, vmire. Az asszony szuggerálja, lelkesíti, úgyszólván hipnotizálja az élethalálharcban [Jókait]. (Mikszáth Kálmán) Az orvosok tudnak furunkulusokat vagy zúzódásokat gyógyítani néha. Tudják szuggerálni az övékénél alsóbbrendű idegrendszereket. (Ady Endre) || a. (tárgy nélkül) A kórház ideggyógyásza kitűnően szuggerál. || b. tárgyas (rendsz. felszólító tárgyi mellékmondattal) Szuggerál vkinek vmit: magatartásában, szavaiban megnyilvánuló erős akaratával vmilyen magatartásra, kijelentésre, cselekvésre késztet vkit. Szuggerálja neki, hogy mit mondjon. Szerelmet szuggerálok tiszteletre méltó háziasszonyunknak. (Mikszáth Kálmán) Megpróbáltam szuggerálni neki, hogy vegyen altatószereket. (Babits Mihály)
2. tárgyas Többé-kevésbé erőszakos módon befolyásol vkit. Akármennyit beszélsz is, nem tudsz engem szuggerálni. A törvényszékeket felülről szuggerálták, hogy jó néven veszi az udvar, ha némi különbséget tesznek a felek közt vallásuk és pártállásuk szerint. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyas (rendsz. kijelentő tárgyi mellékmondattal) Vkibe v. vkinek szuggerál vmit: vkinek képzeletére hatva eléri v. igyekszik elérni, hogy megfogan(jon) benne vmely érzés, gondolat. Azt szuggerálta gyermekeibe, hogy nagy jövő vár rájuk. Azt szuggerálja magának, hogy nem beteg. Valami beteges érzést szuggeráltak magukba az emberek. (Ady Endre) Ha maga … egy fakír …, akkor miért nem szuggerálta belém, hogy legyek szerelmes magába? (Karinthy Frigyes)
Igekötős igék: beszuggerál; beleszuggerál.
szuggerálás; szuggerálható; szuggeráló; szuggerált; szuggeráltat.
