sztoikus
sztoikus melléknév és főnév
I. melléknév -an, (-abb)
1. (választékos) Szigorú erkölcsű, a megpróbáltatásokban erős, szilárd, erkölcseiben állhatatos, rendíthetetlen nyugalmú <személy>. || a. (választékos) Az ilyen emberre jellemző. Sztoikus álláspont, kijelentés. A biztos katasztrófa érzésébe burkolózott, sztoikus heroizmussal edzve magát a tragikus bűnös szerepére. (Babits Mihály)
2. (filozófia) A sztoicizmust követő <filozófus>. Sztoikus bölcselő. || a. (filozófia) Ilyen személytől eredő, rá jellemző, vele kapcsolatos. Sztoikus filozófia, iskola.
II. főnév -t, -ok, -a (filozófia) A sztoicizmust követő filozófus. A sztoikusok tanítása, hatása.
sztoikusi.
