szottyan
szottyan tárgyatlan ige -t, -jon
1. (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (népies, hangutánzó) <Puha, kül. túlérett gyümölcs> kemény tárgyhoz ütődésekor tompán loccsanó hangot adva szétmállik. Nagyot szottyant a földre hullott érett körte.
2. (bizalmas) <Csak ebben a kapcsolatban:> Kedve szottyan vmire, vmihez, vmit tenni: hirtelen kedve támad (I. 1c), kedve kerekedik. Ha kedvetek szottyan, látogassatok meg bennünket. Én most akadémiai értekezésem folytatását írom … Verset soha. Néha szottyanna kedvem, de akkor idő nincs – így elmarad. (Arany János) Egy nap a budai pasának szottyant kedve egy kis élésre vagy pénzre. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: leszottyan; megszottyan.
szottyanás; szottyanó; szottyant.
