szorultság
szorultság [tárgyas v. cs] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
Szorult, szorongatott, kínos helyzet, állapot. Szorultságában hazugsággal próbált segíteni magán. Szorultságában segítségért kiáltott. Szorultságból vállalkozott a dologra. || a. Nyomasztó, szorult anyagi helyzet; szükség, nyomorúság. Szorultságba jut, kerül; nagy szorultságban van. Szorultságában tőlem kért kölcsön. Szorultságában éhezve, fázva, elhatározta fölkeresni veronai barátját. (Mikszáth Kálmán)
