szorongó
szorongó melléknév -n, -bb
1. Olyan, aki, ami szorong (1); szorosan egymás mellett levő. Szorongó tömeg. A villamosban szorongó utasok. Multunk mind össze van torlódva s mint szorongó kivándorlókra, | ránk is úgy vár az új világ. (József Attila)
2. (átvitt értelemben) Olyan, aki, ami rendsz. vmely még ismeretlen veszély v. kínos bizonytalanság, lelki feszültség nyomasztó hatása alatt gyötrődik, aggodalmaskodik, szorong (2); szorongást, félelmet érző. A szorongó vizsgázók. Ah, gyakorta a szorongó kedves Erkélyéről néz a völgy felé. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Szorongásra (2) valló, szorongással telt. Szorongó aggodalom, nézés, szív. Ó isméred-e | azt a szorongó, szörnyű életet, | mely lomha medrén hömpölyög közönnyel, | a kocsikat, a víg csilingelést, | a boltokat, a kávéházi zajt … (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben) Szorongó érzés: szorongás (2).
