szorongat
szorongat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
1. Kezével, karjával hosszabb ideig v. ismételten (erősen) szorít (1) vmit. Vkinek a → kezét szorongatja. Zsebkendőjét szorongatja izgalmában. Mikor a kollégiumhoz ért, csak akkor gondolt a kis csomagra, amit a hóna alatt szorongatott. (Móricz Zsigmond) Csak álltam, szorongattam markomban a tollszárat. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben) <Vmely testrészét, kül. gégéjét, szívét, torkát vmely indulat, fájdalom> huzamosan v. ismételten kínos v. bénító érzéssel hatja át. Szorongatja szívét a fájdalom, torkát a zokogás. Fájt a szívem, … szorongatta a torkom a sírás. (Kaffka Margit) Torkát a harag görcse szorongatta. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben) <Személy, dolog> magatartásával, ill. hatásával újra meg újra nagyon nyugtalanít, zaklat vkit; nem hagy neki békét. Szorongatják a hitelezők. Szorongatja az ellenség. Szorongatják a bajok, a gondok. Hah mely fagyasztó gondolat szorongat. (Vörösmarty Mihály)
4. (ritka) Többször magáhaz szorít, ölelget vkit, vmit.
Igekötős igék: megszorongat; összeszorongat.
szorongatás; szorongató.
