szörnyűség
szörnyűség [ű v. ü] főnév -et, -e [ë, e]
1. A szörnyű (főként 1c) melléknévvel kifejezett dolog, esemény, állapot, élmény, látvány; kegyetlenség, vadság, borzalom, iszonyat. Micsoda szörnyűség történt ma az állomáson! Szörnyűségekei követtek el a hódítók. Sok szörnyűséget láttam már. Meg kell akadályozni az egész emberiség ellen készülődő szörnyűséget. A hosszu halálnak Kínaival táplálsz, hidegen számolva boszúdat, Hogy végtére minél több szörnyűséggel elölhess. (Vörösmarty Mihály) Szörnyű idő, szörnyű idő! |S a szörnyűség mindegyre nő. (Petőfi Sándor)
2. (túlzó) A szörnyű (2) melléknévvel kifejezett dolog, állapot, eset, cselekedet; ocsmányság, disznóság. Szörnyűség, amit cselekszik. Mi ez a szörnyűség itt? Szörnyűségeket beszél, mond. Szörnyűség, hogy ilyesmi történhetik egy Nosztyval! … hogy egy Nosztynak röviden kiadták az utat. (Mikszáth Kálmán) || a. <Megdöbbenés, felháborodás, szörnyűködés kifejezésére.> Ez mégis szörnyűség! Valami basa érkezik. Annyi kincset hoznak, hogy szörnyűség. (Gárdonyi Géza)
